A Szaharov-díj idei nyertese, a Memorial orosz jogvédő szervezet személyes történeteken keresztül mutatja be a szovjet rezsim emberi jogi visszaéléseit. A szervezet a múlt bemutatásán túl ma is aktívan küzd azért, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogok

Riport: Memorial az emberi jogokért – régen és ma

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/14973658/M003-0034-HU.srt

Húsz évvel Andrej Szaharov halála után

az Európai Parlament róla elnevezett,   gondolatszabadságért járó díját

az orosz Memorial szervezet kapta,   amely korábbi és jelenlegi

a volt Szovjetunió és   a szovjet tagállamok területén.

Az EuroparlTV Moszkvában járt,   hogy betekintsen a Memorial irattárába,

és kiderítse, hogy milyen az emberi   jogvédők helyzete Oroszországban.

több ezer dokumentum és fénykép   található,

amely betekintést ad az elnyomó rezsim   alatti életbe,

hogy sose merüljenek feledésbe a szovjet   idők alatt elkövetett visszaélések.

Memorial; Oleg Orlov, Szergej Kovalev,   Ljudmila Alekszejeva.

Idén nekik ítélte a Parlament   a Szaharov-díjat.

Ezzel ismerték el az emberi jogok   érdekében tett tevékenységüket.

Andrej Szaharov személyesen segített   létrehozni a szervezetet.

Az archívumban rengeteg személyes   tárgy található.

gyermekek levelei a munkatáborban   dolgozó szüleiknek.

Az emberi történeteket megőrzik, nem   engedik, hogy feledésbe merüljenek.

A mindennapok, az emberi élet   történetei kincset érnek.

A legfontosabb, hogy milyen elv mentén   építjük fel a kollekciót.

Az emberek története fontosabb,   mint az állam történelme.

Évekig csak az állammal foglalkoztunk.   Az egyénre nem figyeltünk.

Az irattár az egyéni sorsok   mentén ábrázolja a történelmet.

Mi nem az állami irattárakban lévő   anyagok másolatait gyűjtjük.

A családok papírjain, történetén keresztül   vizsgáljuk az elnyomás történetét,

hogy milyen nyomot hagyott a terror   az emberek tudatában és az életben.

A Memorial épületében   egy kis múzeum is található.

Csak egy szoba,   de több ezer történet lakozik itt.

A munkatáborok történetét örökíti meg,

ahová az ellenzékieket, az értelmiségieket   és az állam ellenségeit

küldték, hogy megbüntessék   és átneveljék őket.

A múzeumban a mindennapi élet   kellékeit őrzik:

ruhákat, azonosító kitűzőket,   az elmaradhatatlan Sztálin-képeket.

amelyen keresztül   a bebörtönzöttek kifejezték

bezártságukat,   és jövővel kapcsolatos reményeiket.

A múzeum kicsi, de célja,   hogy ne lehessen elfeledni a történteket.

Végső soron az   ország történelméről van szó.

Több millió ember életét tönkretették.

Megfosztották őket a szabadságtól,   és vasfüggöny mögött kellett élniük.

A Memorial a mai Oroszországban is   az emberi jogok védelméért dolgozik.

Csecsenföldön a Memorial az   emberrablásokról,

gyilkosságokról és kínzásokról   szóló állításoknak jár utána.

A Memorial küzd az emberek   érdektelensége ellen,

és a főleg állami kézben lévő médiában   tapasztalható marginalizációval.

Yulia Klimova a Memorial sajtóreferense.

Az ő feladata, hogy felkeltse   az orosz média figyelmét,

de ahogy elmondja, a politikai elnyomás   elleni küzdelem folytatódik.

A média nagy része kormányzati   ellenőrzés alatt áll.

Az információink nagy része   nem érdekli őket.

Talán rossz is, hogy még csak nem is   kritizálnak minket.

Néhány média együttműködik velünk,   de azok internetes médiák.

A mai Oroszország nagyon különböző   Szaharov koráétól.

A Memorial díja arra emlékeztet,   hogy nem minden változott meg.

Az emberi jogi visszaélések nem csak   emlékek,

hanem továbbra is problémát jelentenek,

amelyek még nem kerültek végleg   az irattárba.