Szerepeljen-e a származási ország neve egy termék címkéjén? Segíthet-e ez a minőség garantálásában és a hamisítványok kiszűrésében vagy csupán a bürokráciát növeli és semmilyen haszna nincs a fogyasztók számára?

Fókuszban: Fogyasztóvédelem vagy protekcionizmus?

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/13778556/M001-0022-HU.srt

Vásároltam néhány ruhát a   divatról híres országokból.

A címkén csak a márka szerepel.   De vajon hol készültek?

Ma a „Made in” eredetjelzésről lesz szó.

A termékek eredetével   nem foglalkozik az uniós jog.

Néha szerepel ez az információ   a címkén, néha nem.

Valentina Graziosi Biellában   annak járt utána,

hogy hogyan maradhat egy textilgyár   versenyképes innovatív befektetésekkel. 

Beszélgettünk egy   olasz cipőkészítővel is,

aki áthelyezte a termelést,   hogy versenyképes maradjon.

A Vitale Barberis Canonico vállalat   sikeresen megmutatta,

hogyan lehet ötvözni a kézműipart   és a technikai innovációt.

Itt, a piemonti Biellához közel,   az olasz textilgyártás szívében

a világ legjobb divatházainak   készítenek textíliát.

Olaszországban tartottuk a gyártást,   mert fontos nekünk a régió.

Úgy gondoljuk, hogy csak a valódi olasz   termékek versenyképesek a világpiacon.

Garantáljuk, hogy az összes termék   kizárólag Olaszországban készül.

befektetés és technikai innováció.   Ez a nyerő kombináció.

Évente 5 millió textildarabot készítünk,   320 ember foglalkoztatásával.

Ez annak köszönhető, hogy évente   10 millió eurót fektetnek be.

Az egész folyamat automatizált a   maximális tisztaság és rend érdekében.

Miután a gyapjúból fonal készül,   az orsó köré tekeredik.

A fonalgyártáshoz szálakra van szükség.

Ezt egyidejűleg nyújtjuk és tekerjük.

Ez a munkafolyamat úgy zajlik,   mint száz évvel ezelőtt.

Így készítünk varrásra kész anyagot.

Garanciát vállalunk a   textíliára és a végtermékre is.

Ha valaki textíliát vásárol tőlünk, és a   szabályok szerint használja fel,

hiba esetén felelősséget vállalunk a   textíliáért és a végtermékért is.

Ezek a tekercsek Kanadába kerülnek.   Róma. Japán. Hong Kong. India.

Nem mindenki helyezi át   a termelést tehát.

Igaz, Biella magas minőségű   termékeket gyártó kis üzem.

De az innovációba és know-how-ba   történő befektetés csodát művel.

Az európai minőségi termékeket gyártók   védelmet és eredetcímkét követelnek.

Gianluca Susta a vendégem,   akivel erről beszélgetek.

Ő a szocialisták és demokraták   frakciójának képviselője.

Biellába valósi, ahol a riport is   készült.

Másik vendégünk Christopher Fjellner,   svéd néppárti képviselő.

Beszéljünk először az eredetcímkéről.

Miért van szükség erre?   Szükséges-e az ágazat megvédéséhez?

Gianluca Susta, miért van szükség a   „Made in” címkére?

Először is, mert máskülönben a vásárló   nem tudná, honnan származik a termék.

Ez pedig alapvető fontosságú, a termék   minősége szempontjából is.

Másodsorban pedig minden ország egy   globális piacon versenyez.

Az EU, USA, Kína, India, Ausztrália,   Brazília, Korea, Japán.

Mindenkinek fel kell tüntetnie a   stratégiai termékek eredetét.

Ezért az importtermékek eredetcímkével   való ellátásának célja

a kölcsönösség megteremtése és a   vásárló tájékoztatása.

Christopher Fjellner, egyetért ön ezzel?

Egyetértek azzal, hogy engedélyezni kell   a termék eredetének feltüntetését.

és észrevettem, hogy a H&M, Zara   és az Armani is feltünteti az eredetet.

De a vállalatoknak, importőröknek nem   kéne kötelezően feltüntetniük.

Drága, megnöveli a bürokráciát,   de nem hoz létre hozzáadott értéket.

Ha valami működik, azon nem kell   változtatni; tartja egy angol szólás.

Ez jól összefoglalja a helyzetet. Ha jó   a rendszer, miért kell uniós szabály?

De valóban működik-e? Mi a probléma?

El tudja mondani, hogy mitől óv meg   bennünket az eredetcímke?

Fél éve 1,5 millió pár cipőt állítottak   meg az EU határainál,

mert a gyártás módja,   a felhasznált anyagok,

a festékanyagok veszélyesek   voltak az egészségre.

Ebből az okból az eredetcímke kötelezővé   tétele és védelme

része a csalás és hamisítás elleni   küzdelemnek,

és segít a transzparencia és a nyomon   követés megvalósításában.

Nem értek egyet azzal,   hogy növeljük a bürokráciát

a „Made in China” és „Made in Vietnam”   „Made in Japan” címke

kötelezővé tételével   a márkajelzés mellett.

Ha Armani termékeket Kínában és   Olaszországban is készítenek,

meggyőződésem, hogy a vásárlók az   olasz változatot részesítik előnyben.

Később még beszélünk a vásárlókról.

Miért lenne rossz ötlet   megvédeni az európai ipart?

A termékbiztonság biztosítása, mint a   veszélyes cipők esetén, nagyon fontos.

Egyértelműen fel kell lépni az Európába   érkező veszélyes termékekkel szemben.

De ezt nem oldjuk meg   az eredetcímke kötelezővé tételével,

mert sose fogom elfogadni, hogy   veszélyes cipőket áruljanak Európában,

csak azért, mert rajtuk van   a „Made in China” címke.

Egy Kínában készült áruról nem lehet azt   állítani, hogy Olaszországban készült.

A termékbiztonság és   a félretájékoztatás két különböző téma.

Térjünk vissza a protekcionizmusra   vonatkozó kérdéshez.

A protekcionizmust én bizonyos ágazatok   védelmére tett kísérletnek tartom.

Ez a transzparenciáról, nem pedig   a protekcionizmusról szóló kérdés.

A vásárlók tájékoztatása   egy termék eredetéről

egy címkével, amelyen szerepel,   hogy az az Unión kívülről származik,

az nem protekcionizmus,   hanem transzparencia.

Továbbá egy nyitott, protekcionizmus   nélküli belső piacot építünk,

ahol nem szerepel a „Made in France”,   „Made in Italy”,

vagy a „Made in Spain” címke,   hacsak nem akarjuk megtartani őket.

Beszéltünk arról,   hogy a minőségi gyártók

védelmet szeretnének a hamisítványokkal   és ellenőrizetlen importokkal szemben.

De egy másik homályos terület   a „Made in” címkéhez kapcsolódik.

Sok Ázsiában gyártó uniós vállalat még   mindig a nemzeti címkét használja.