Az EP-képviselők vizsgálni fogják az európai szabályozók tevékenységét a kibocsátásteszteléssel összefüggésben abban a reményben, hogy helyreállíthatják a dühös fogyasztók bizalmát.

Kibocsátási botrány: indul a parlamenti vizsgálat

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/11561422/n004-0042-huxx.srt

Mennyire hunyt szemet az EU, a tagállamok  a hatástalanító berendezések felett,

melyeket a VW a kibocsátásmérések  meghamisítására használt?

Mennyire mulasztotta el  a vizsgálati ciklusok felülvizsgálatát

és a valós vezetési  körülményekhez való igazítását?

Fontos kérdések ezek az autóipari  kibocsátásmérésekkel foglalkozó

Hivatalosan is megkezdődött  egyéves mandátuma,

Kathleen Van Brempt  belga EP-képviselő elnöklésével.

Térjünk rá első kérdésünkre! Íme!

Komoly fogyasztói aggályok  merültek fel azzal kapcsolatban,

hogy autógyártók manipulálják a kibocsátási  és üzemanyag-fogyasztási teszteket,

már jóval a Volkswagen-botrányt  megelőzően is.

A hatástalanító berendezések tekintetében  mit várhatunk a nyomozástól

annak kivizsgálásával kapcsolatban,  hogy a Bizottság és a tagállamok

miért nem léptek  az amerikai hatóságok előtt?

És a vizsgálat eredményeire támaszkodva  milyen lépéseket várhatunk a bizottságtól,

hogy biztosítva legyen  a fogyasztók védelme a jövőben?

Sok európai fogyasztó  becsapva érzi magát.

hanem azért, mert vannak a kibocsátások,

az Euro 5 és Euro 6  kibocsátási határértékek,

amelyekről 2007-ben szavaztunk,  közel tíz éve,

és azért, mert a valós vezetési  helyzetek csak papíron léteznek.

Erről szól az egész,  nem a laboratóriumi tesztelésről.

Valós vezetési körülmények között  20%-kal, 30%-kal,

vagy még ennél is többel  nő az autók szennyezése.

Ahogy a laboratóriumi  teszteléseket végzik,

annak semmi köze nincs  a valós vezetési helyzetekhez.

De természetesen nem tudtuk,  hogy ez ennyire rossz,

legalábbis én nem tudtam,  és ez azt jelenti, hogy az EP sem tudott.

Nem szeretek jelzésekre, pletykákra  alapozva politikát csinálni.

Valódi adatokra van szükségünk,  valódi bizonyítékra,

és majd ehhez tudjuk  igazítani a politikánkat.

Rendben, térjünk át a második kérdésre,  amely az iparágtól érkezett!

és az alacsonyabb kibocsátásról szóló  új rendelet hatalmas előrelépés.

Azon tűnődünk,  hogy segíthet ez az új rendelet abban,

hogy a gépjárműipar  megőrizze jelenlegi vezető szerepét.

A vizsgálóbizottság  nem az autóiparunk ellen van.

Nagyon sok ember dolgozik az ágazatban,  és azt akarjuk, vezető szerepet töltsenek be.

Szilárd meggyőződésem,  hogy egy ambiciózus szabályozás,

a CO2- és NOx-kibocsátást  szabályozó nagyon ambiciózus szabályozás

nem az ipar ellen van,  hanem csak jó irányba tereli.

Ösztönzi továbbá az innovációt is.

A Parlament tagjaiként,  a polgárok képviselőiként azt akarjuk,

hogy környezetbarát autók  legyenek a jövőben.

Mennyire megy vissza a kulcsfontosságú  stratégiai döntésekig,

amikor nagy hangsúlyt kapott  a dízelmotoros autók gyártása,

mert 15-20 évvel ezelőtt azt gondolták,  hogy ezek az autók kevésbé veszélyesek?

Igen, az egész azon alapult,  hogy a dízel jobb a környezet számára.

Mostanra tudjuk,  hogy a helyzet összetettebb.

Egyrészről szó van a CO2-kibocsátásról,

másrészről a légszennyezéssel kapcsolatos  kibocsátásról, főleg a városainkban.

Mindkettő nagyon fontos.  Nem kérem, hogy döntsünk,

melyik a fontosabb,  az éghajlat vagy a tiszta levegő.

Amit biztosítanunk kell,  hogy a jelenlegi szabályozást,

a CO2-vel és a tiszta levegővel  kapcsolatos kibocsátások terén,

Rendben, következzen az utolsó kérdés!

Egyedülálló lehetőséget kapott kideríteni,

hogy az európai szabályozók miért nem  észlelték a hatástalanító berendezéseket,

és hogy rávilágítson a nemzeti  hatóságok, a tesztelési szolgáltatók

és az európai autógyártók közötti  folyamatos összejátszásra,

ami lehetővé teszi a magas  NOx és CO2-kibocsátást.

A kérdés, hogy az európai szabályozók  miért nem tesztelték az autókat az utakon,

és miért van folyamatos, szükségtelen  titkolózás a tesztelés körül,

összehasonlítva  az amerikai gyakorlattal.

Nos, minden kérdését tárgyalni fogja  a vizsgálóbizottság.

Nem csak az európai szintű  végrehajtást fogjuk vizsgálni

— hogy mit tett  és nem tett a Bizottság —,

hanem a tagállamokat  és a nemzeti hatóságokat is.

De el tudja képzelni, hogy létrejöhet  majd egy páneurópai tesztelő ügynökség?

Ha az azonos feltételekről beszélünk,  miért van egyáltalán lehetőség arra,

hogy az autógyártók  válogassanak a szolgáltatók között?

Biztos vagyok benne,  hogy ez a követendő út.

És abban is biztos vagyok,  hogy el fogunk jutni ide.

Nagyon köszönöm!  Köszönöm a beszélgetést!