Az EuroparlTV megmutatja, hogyan vált az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény egy jogszabályokról értekező kis fórumból erős tényezővé 25 év leforgása alatt.

Hatalmat az embereknek

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/16494020/v003-0058-hu.srt

Itt, Strasbourgban az Európai  Parlament hosszú utat tett meg

attól kezdve, amikor még nem  igen volt több egy fórumnál,

ahol a máshol által kezdeményezett és  jóváhagyott jogszabályokról beszélgettek.

Az elmúlt 25 évben  minden uniós szerződéssel —

Maastricht, Amszterdam,  Nizza és Lisszabon —

a Parlament egyre több hatalmat kapott:

jogalkotási, költségvetési,  ellenőrzési jogokat.

Ennek ellenére sokan  még mindig úgy tekintenek

a Parlamentre,  mint a leggyengébb uniós intézményre.

Hogyan lehet hatalma, ha nem csinálja  azt, amit a nemzeti parlamentek —

nem kezdeményez jogszabályokat,  amelyek érintik mindennapi életünket?

Ez a funkció  az Európai Bizottsághoz tartozik,

de létezik egy mechanizmus  a Parlamentben,

amely jogszabályok létrehozására  ösztönözhet bizonyos területeken.

Emellett azonban igen hosszú  a Parlament jogköreinek listája.

Elfogadhat jogszabályokat,  amelyeket jónak tart,

elutasíthat vagy módosíthat olyanokat,  amelyek szerinte rosszak a polgároknak.

A Parlament az egyetlen  közvetlenül választott intézmény.

Egy olyan Unióban, ahol a demokrácia  az első, ez fontos tény.

jelentősen nőttek a Tanáccsal  vagy a tagállamokkal való

együttdöntési jogkörök  számos jogalkotási területen.

Módosíthat, vagy egyenesen  elutasíthat a Bizottság által javasolt

jogszabályokat több területen,  amelyek minket is érintenek:

gazdasági kormányzás, bevándorlás,  energia, közlekedés, környezetvédelem,

fogyasztóvédelem,  hogy csak néhányat említsünk.

És magasan a listán  szerepel az adatvédelem.

Ezt bizonyítja a Bizottság megbukott  kísérlete, hogy csatlakozzunk az ACTA-hoz,

egy nemzetközi megállapodáshoz,  amely a Bizottság szerint

megakadályozza a kalózkodást  és a szellemi tulajdon ellopását.

Az EP-képviselők nagy része szerint ez  adatrazziáknak tette volna ki az embereket,

Az EP-képviselők egyenlők a Tanáccsal

az uniós költségvetés elfogadásában,  amely jelenleg évi 135 milliárd euró.

Ilyen bizottsági termekben vesznek  részt a költségvetés előkészítésében.

Ellenőrzik végrehajtását is, majd  aláírják, a zsargonban „mentesítik”,

de csak akkor, ha elégedettek azzal,  ahogyan végrehajtották.

Szintén a Parlamenté  és a Tanácsé a végső szó

az EU hosszú távú munkaprogramjával,  a 7 éves költségvetés

elutasításával, elfogadásával,  tárgyalásával kapcsolatban.

A Lisszaboni Szerződés értelmében  az EP választja a Bizottság elnökét,

erősítve ezzel  demokratikus legitimitását.

Az EU államfői az európai választások

eredményei alapján javasolnak jelöltet.

A Parlament bizalmatlansági  indítványt nyújthat be

a Bizottság ellen,  és végső soron le is mondathatja.

Eddig a nyolc közül  egy indítványt sem fogadtak el,

a kard azonban ott lebeg  a fejül fölött.

1999-ben a Jacques Santer  vezette Bizottság lemondott,

mielőtt a Parlament  erre kényszerítette volna.

A Parlament választja  az európai ombudsmant,

aki az EP-képviselőknek  tesz jelentést.

Egyeztetni kell vele  az Európai Központi Bank elnökének

és felügyelőtestületének  kinevezése előtt is.

És vissza az emberek hatalmához,  mert a Parlament hatalma

végső soron az emberektől függ,  akik megválasztják.

És az emberek lehetősége,  hogy változást hozzanak létre,

végső soron a Parlamenttől függ,  legalábbis uniós kontextusban.

Tehát minden uniós polgár,  szervezet vagy vállalat

petíciót nyújthat be a Parlamenthez,  kérve meglévő jogszabályok módosítását,

vagy új jogszabály létrehozását. Vagy  elindíthatnak egy polgári kezdeményezést,

amennyiben az EU hatásköreit  érintő területről van szó.