Az európai döntésekhez mind a 28 tagállamot meg kell hallgatni, de vajon elég súlyuk van a legkisebbeknek, hogy saját oldalukra billentsék a mérleget?

Kis uniós országok: vajon pehelysúlyúak is?

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/11793322/v003-0062-hux.srt

Ha meg akarjuk tudni, mennyi a súlyunk,  csak fel kell lépni a mérlegre, és megnézni.

Ezzel szemben  egy tagállam súlyát megmérni

az Európai Unióban  már nem ilyen könnyű.

Vegyük például Finnországot!  Földterület tekintetében igen súlyos.

Ha azonban politikai befolyását  vagy lakosságát nézzük, sokkal könnyebb.

28 tagjával az Európai Uniónak  létre kellett hoznia egy rendszert,

hogy mindenkinek megfelelő szavazóerőt  adjon, elsősorban a népesség alapján.

Ezzel tehát egyértelmű előnyhöz jutnak  a legnagyobb országok... vagy mégsem?

Itt az egyes országoknak jutó helyeket

arányos képviselet alapján szabják meg:

minél nagyobb a lakosság,  annál több széket kapnak,

de annál több polgárt  képvisel egy EP-képviselő.

Tehát míg egy máltai képviselő  80 000 polgárt képvisel,

addig egy német EP-képviselő  akár 800 000-et.

Egy ilyen rendszerben hogyan védik meg  érdekeiket a kisebb országok képviselői?

A VoteWatch, az európai  intézményekben a szavazati rendszereket

elemző szervezet  rávilágít egy fontos dologra.

Egy kis ország esetében fontos,  hogy jól válasszák meg csatáikat.

Azokon a területeken,  amelyek fontosak számukra,

megkaphatják a nagyobb  tagállamok támogatását,

ha cserébe támogatják őket a számukra  nem annyira fontos kérdésekben,

vagy fontos posztokat kaphatnak  EP-képviselőik vagy hivatalnokaik számára.

A Tanácsban más a szavazási rendszer,

de itt is fontos a kisebb országoknak,  hogy szövetségeket alakítsanak ki.

Ilyen termekben találkoznak  az EU állam- és kormányfői,

hogy mindannyiunkat érintő döntéseket  hozzanak. De hogyan hozzák a döntéseket,

és milyen szerepük van  a legkisebb országoknak?

A legérzékenyebb kérdésekről, adózásról,  védelemről, szerződésmódosításokról

ami elvileg azt jelenti, hogy ha  nem számítjuk a legnagyobb országok

általi nyomást, minden  országnak egyenlő hatalma van.

Minden más döntéshez  minősített többség kell:

legalább 260 szavazat  és 15 ország támogatása.

Jelenleg a legnagyobb  országoknak 27-29 szavazatuk van,

a közepes országoknak 10-14,  a legkisebbeknek pedig 3-7.

2014 novemberétől azonban  egy új rendszert vezetnek be,

a kettős többséget, amelyhez már nem csak  az országok többségének jóváhagyása kell,

de az unió népességének  65%-át is képviselniük kell.

Ez véleményem szerint előnyös  mind a nagy, mind a kicsi tagállamoknak,

de nem annyira előnyös  az átlagos országoknak,

amelyek eddig némileg  túlreprezentáltak voltak.

A szavazási rendszer mellett  a Tanács soros elnöksége

szintén remek lehetőséget kínál minden  országnak, kicsinek, nagynak egyaránt,

hogy megkönnyítsék a megállapodásokat,  és nekik fontos kérdéseket vessenek fel.

Itt minden országból van egy biztos  egy saját portfolióval.

Ez a kulcsa, hogy a legkisebb országoknak  is legyen stratégiai portfoliójuk.

Ily módon a 15 000 km-es partvonallal  rendelkező Görögország

vette át a halászati portfoliót Máltától,

amelynek szintén nagyon fontos az ágazat.

Egyértelmű, hogy az egymást  követő uniós bővítésekkel

nőtt a kis és közepes országok száma.

Lehet, hogy nem rendelkeznek  sok szavazat, adminisztratív erőforrás,

nagy tárgyalóerő fölött,  de sok kisebb ország,

ha jól játssza ki kártyáikat,  előmozdíthatja érdekeit Európában.