„Dél-Afrika ma elvesztette atyját” – az Európai Parlament Dél-Afrikával együtt ünnepli annak az embernek az életét, aki megváltoztatta a világtörténelmet.

Egy példaképre emlékezünk: Nelson Mandela

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/16453486/n001-131206-001-hux.srt

Az apartheid elleni küzdelem  és 27 év börtön után

Nelson Mandela Dél-Afrika első  fekete elnöke lett.

Küzdelme, meggyőződése és a nemzet  egységesítésére való képessége

minden idők egyik  legnagyszerűbb vezetőjévé tette.

Madibát a béke szimbólumaként tisztelték,

a Parlament 1988-ban  neki ítélte saját Szaharov-díját.

Azon a napon, amikor népe elvesztette  atyját, a világ pedig egy hőst,

a Parlament zászlóit  félárbocra eresztették,

és az EP-képviselők  rá emlékeznek.

Nagyon izgatott voltam,  amikor találkoztam vele.

Rendkívül figyelemreméltó ember volt,

nagyon arisztokrata  és elegáns, természetesen.

Minden bizonnyal századunk  legsugárzóbb személyisége volt.

Rendkívül jó  és nagylelkű férfi volt.

Ugyanakkor nagyon szilárd  meggyőződései voltak.

Nehéz volt tárgyalni vele,  és nem hagyott lehetőséget a félreértésre,

a kétértelműségre a tárgyalásokon.

A Dél-Afrikai Védelmi Erőknek  nincs joguk embereket ölni.

tiszta terrorizmus,  amelyet határozottan elítélünk.

Egyszer megkérdeztem:  „Hogy bírta ennyi éven keresztül?

Azt mondta: „Biztos voltam benne,  meg voltam győződve róla,

hogy még életem során  vége lesz az apartheidnak.”

Olyan gyermekként, aki Londonban nő fel,  és ki van téve a diszrkiminációnak,

nagyon könnyű gyűlölni azokat,  akik gyűlölnek téged,

és Mandela azt mondta, hogy ezt a  gyűlöletet szeretetté lehet alakítani.

Képes volt konfrontáció nélkül,  a megbékélés szellemében

Szerintem a világon, és különösen  Palesztinában, és a világ más részein

az igazán nehéz egy konfliktust követően,  hogy igazi párbeszédet kezdjünk,

és véget vessünk a konfrontációnak.

Szerintem ez egy fontos tanulság  és nagy örökség mindannyiunk számára.

Öröksége számunkra, hogy a politikusoknak  együttérzőbbeknek kell lenniük  az emberekkel,

és figyelembe kell venniük, hogy  emberekkel, emberek életével foglalkoznak.

Úgy gondolom, a döntéshozók  néha figyelmen kívül hagyják ezt.

Amikor egy ember teljesítette,  amit az övéi és az országa iránti

feladatának tekint,  békében nyugodhat.”