A munkanélküliség terjedése miatt sok fiatal portugál szakember megy szerencsét próbálni Portugália korábbi gyarmataira. Az EPTV Mozambikban nyomoz.

Riport: A portugál agyelszívás

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/15957947/m003-0196-hu_mf.srt

Kishajóival Portugália gyarmatosította  Afrikát, Ázsiát és Dél-Amerikát.

A válságban a portugálok most ismét  tömegesen hagyják el az országot

a fellendülő gazdaságú volt gyarmatokért,  Brazíliáért, Angoláért és Mozambikért.

Az EPTV követte a fiatal bevándorlókat,  akik jövőjüket a Portugáliához

történelmileg, kulturálisan legszorosabban  kötődő országokban keresik.

João Carlos Nunes Mozambikban  dolgozott két évig.

Vállalkozásirányításból diplomázott.

Mivel Portugáliában elvesztette állását  a válságnak először áldozatul esett

gépjárműiparban, 2010-ben úgy  döntött, szerencsét próbál Maputóban.

Munkanélküli voltam, és azon  gondolkodtam, mit szeretnék az életben.

Mivel korábban is szerettem volna idejönni,

Felfüggesztettem a munkanélküli segélyt  három hónapra, megpróbáltam ideköltözni.

A barátaim segítettek szállást találni  két-három hónapra.

Ez segített abban, hogy emberekkel  találkozzak, interjúkra járjak.

Tehát két éve dolgozik Maputóban,  egy szédítő ütemben,

évi 7%-kal növekvő ország fővárosában,  amely mérnököket, agronómusokat,

telekommunikációs szakembereket,  építészeti beruházókat vonz.

Nagyon durva becsléseink vannak  az új bevándorlók számáról.

A bevándorlás rátája megduplázódott.

A ráta, nem a bevándorlók száma,  többé-kevésbé megduplázódott 2010 óta.

2011-ben Európában itt szüntették meg  a legtöbb munkahelyet.

Az ifjúsági munkanélküliség 30% feletti,  és rengeteg az alulfoglalkoztatott.

A helyzet annyira kritikus, hogy még  a miniszterelnök is emigrációra buzdít.

Különösen a fiatalok helyzete drámai.

Nemcsak a munkanélküliség,  hanem az alulfoglalkoztatottság miatt is.

Egyetemisták és diplomások  havi 500 eurós fizetéseket kapnak.

A fiataloknak nem kell, hogy politikusok  buzdítsák őket emigrációra,

ők maguk mondják, hogy  „megnézem, mihez kezdhetek az életben,

Tudjuk, hogy ez egy tartós, strukturális  trend a kivándorlás irányában.

Tudjuk, hogy a kivándorlást tovább  erősítette számos más körülmény,

a portugál vagy luzofón közösségek  jelenléte szerte a világon,

Portugál infrastruktúra van Brazíliában,  Angolában, Mozambikban...

A munkavállalók korábbi gyarmatokra  történő távozása várhatóan

komoly következményekkel fog járni  a portugál gazdaságra és társadalomra.

A 60-as években kivándorló portugálok

szakképzetlen, sokszor írástudatlan  vidéki lakosok voltak,

így az, hogy Franciaországban kerestek  munkát a mezőgazdaságban

vagy az építőiparban,  gazdagabbá tette országunkat.

Most képzett embereket,  sokszor a legképzettebbeket veszítjük el.

A kivándorlók között  nagyon nagy a százalékos aránya

az egyetemi diplomával rendelkezőknek.

Ezzel a fajta kivándorlással Portugália  humán tőkéje jó részét elveszíti.

És ez az elszívás még jobban  megnehezíti a válságból való kilábalást.