A nehezen megszületett Amszterdami Szerződés fontos alapokat teremtett a későbbi uniós szerződéseknek. De vajon olyan mélyek és messze hatóak voltak a változások, ahogy azt remélték?

Az EU története: Az Amszterdami Szerződés

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/16427816/v001-0028-hux.srt

Két év tárgyalást követően  az EU állam- és kormányfői

1997. június 16-án összeültek, hogy  véglegesítsék az Amszterdami Szerződést.

A szerződés módosítása  elhúzódó ügy volt,

mert kormányközi  konferenciákon kellett tárgyalni,

reformjavaslatok hosszú  listájáról kellett megállapodni.

Abban az időben Jean-Luc Dehaene  volt a belga miniszterelnök.

Öt évvel a Maastrichti  Szerződés után reméltük,

hogy bizonyos dolgokat meg tudunk oldani,  amelyeket Maastrichtban nem tudtunk.

Közben volt egy bővítés,  és még nagyobb elvárások voltak.

A problémák terén,  amelyekkel szembe próbáltunk nézni,

különösen a minősített többséggel  meghozandó döntések,

Amszterdam előtt  a minisztertanácsi döntéseket

egyhangúlag kellett meghozni.  Gazdasági és pénzügyi kérdésekben

minden tagállamnak  egyet kellett értenie.

Az egyhangú döntés  a mozdulatlanság szinonimája volt,

mert mindig volt, aki megzsarolt,  mert nem akart előrelépni.

Fontos volt eltörölni ezt az akadályt,

és megpróbálni kiterjeszteni  a minőségi többségi döntést.

A szerződés számos területre  kiterjesztette a minősített többséget,

többek között a közegészségügyre  és a vámügyekre.

A minősített többség  körülbelül 71%-os többséget jelent.

Minden tagállamnak van bizonyos  számú szavazata, ez a súlyozott szavazat.

Luxembourgnak például kettő,  Németországnak 10.

De nemcsak a tagállamok közötti  hatalmi harcokról volt szó.

Az Amszterdami Szerződés  egy újabb lépés volt,

hogy nagyobb hatalmat  kapjon a Parlament,

és hogy a Bizottság  elkötelezettebb legyen

a szabadon választott tagok  általi képviselet iránt.

Az úgynevezett együttdöntési  eljárás keretében

az EP-nek és a tagállamoknak  közel egyenlő szavazati joga van

23 területen, mint a környezetvédelem  egészségügy, közlekedés, foglalkoztatás.

Az EP jogköre lett továbbá az Európai  Bizottság elnökének kinevezése,

valamint szankciók kivetése, ha egy  tagállam megsérti az emberi jogokat.

Jan Mulder holland EP-képviselő volt  az Amszterdami Szerződés idején.

Amikor először megválasztottak 1994-ben,

a legfőbb téma az volt,  hogy nagyobb hatalmat kapjon a Parlament.

és minden lépés  ebben az irányban jó lépés.

A szerződés a megerősített  együttműködést is bevezette

a hatékonyság növelése érdekében, mert  még több állam csatlakozott az EU-hoz.

Ez lehetővé tette, hogy tagállamok egy  csoportja lépjen előre az integrációs

folyamatban, például az igazságügyi  és büntetőügyi együttműködés terén.

Az amszterdami csúcstalálkozó  közelebb hozta

mert ekkor mutatták be  az új érmék prototípusait.

A volt jugoszláviai  konfliktusokat követően

a tagállamok úgy találták, hogy a  meglévő kül- és biztonságpolitika kevés.

A háború felszólítás volt az EU számára,

hogy egy hatékonyabb  kül- és védelempolitikát dolgozzon ki.

Nem szabad elfelejteni, hogy egyes  országok, Ausztria, az északi országok,

Ezért kezdtük az úgynevezett  petersbergi feladatokkal,

amelyek békefenntartással  kapcsolatos feladatok voltak.

A szerződés létrehozta  a kül- és biztonságpolitikai

amelyet a NATO volt  spanyol főtitkára, Javier Solana

Az Amszterdami Szerződést  1997. október 2-án írták alá

a 15 uniós tagállam külügyminiszterei.

Bár Amszterdam fontos alapja  a későbbi uniós szerződéseknek,

sokakat zavart,  hogy milyen keveset sikerült elérni

a hosszadalmas  kormányközi konferenciákon.

2009 óta a Lisszaboni Szerződéssel  az uniós szerződések

bármilyen jövőbeni változásait először  egy konvent keretében kell tárgyalni,

amely testület a tagállamok,  a nemzeti parlamentek

és az európai intézmények  képviselőiből áll.

A konvent után következik  egy kormányközi konferencia,