A nagyobb és új életre kelt ECR frakció vezetője, Syed Kamall gyakorlati reformokat vár az EU-tól, valamint „kevesebb befelé fordulást”.

Interjú Syed Kamall-lal: egy növekvő erő vezetője?

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/11823028/n003-0298-huxx.srt

Jó napot, Syed Kamall!  Gratulálok az Európai Konzervatívok

és Reformerek elnökévé  történő megválasztásához!

mi fog változni az ECR frakcióban  az ön vezetése alatt?

Köszönöm kedves szavait  és gratulációját!

Szerintem ami nagyon izgalmas a frakcióval  kapcsolatban, hogy növekszik —

most mi vagyunk a harmadik legnagyobb  frakció az Európai Parlamentben —,

és nagyon pozitív menetrendünk van.  A „reformer” szó a nevünkben is szerepel,

és az a frakció szeretnénk lenni, amelyhez  az emberek reformok kapcsán fordulnak.

Elmondta, hogy a harmadik legnagyobb  frakció lettek a Parlamentben.

Ahhoz, hogy ezt elérjék, bevont  egyes populistákat, szélsőségeseket is,

különösen Finnországból és Dániából.  Miért tette ezt?

Először is, nem értek egyet leírásával.  Ezek nagyon érdekes pártok.

Leültem beszélgetni a dán Néppárttal.

A szemükbe néztem, és azt mondtam:  „Látom ezeket a történeteket a neten.”

„Akkor történtek, amikor még  fiatalok voltunk. Mostanra felnőttünk.”

„Nem ismertem bevándorolt  közösségekből érkező embereket.”

„Most már tudom, hogy tovább  kell lépni, és a pártom

aggódik a szabályozott bevándorlás miatt,  de nem vagyunk bevándorlásellenesek.”

Ez a helyzet a finnekkel is. Azt mondták,  „Hiszünk abban, hogy kezelni kell

a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket,  de nem vagyunk bevándorlásellenesek.”

Ha hisznek abban, hogy 2050-re is Európát  kell építeni, szívesen látjuk frakciónkban,

feltéve, hogy fővonalbeli  pártról van szó,

Ez köti össze  frakciónk különböző pártjait.

Beszéljünk a következő  bizottsági elnök jelöléséről;

David Cameron, az ön főnöke,  meglehetősen elszigetelődött véleményével,

hogy nem támogatja Jean-Claude Junckert.

Mit gondol arról,  ahogy ez a jelölés zajlott

a választások óta eltelt négy hétben?

Két szempontból is kritizáljuk  a Spitzenkandidaten-folyamatot.

Először is, ez egy nagyon kétes  értelmezése a Lisszaboni Szerződésnek.

A szerződés azt mondja, konzultálni  kell a Parlamenttel, nem pedig azt,

hogy ő választja meg,  ki legyen a Bizottság következő elnöke.

Másodszor, intézményi  kérdésekkel foglalkozunk ahelyett,

hogy az előttünk álló  problémákkal foglalkoznánk.

Az emberek a munkahelyek  és a növekedés miatt aggódnak.

Egy előremutató,  modernizált társadalmat akarnak.

Jobb szélessávú kapcsolatot.  Hogy kezeljük a szociális problémákat.

És mit csinálunk Brüsszelben?  Intézményi kérdésekről beszélünk.

Befelé fordulunk, ahelyett, hogy a  tágabb világ kihívásaival foglalkoznánk.

Európa egészének demokratikus  legitimációjáról is beszélnek.

Minden intézmény, a Parlament,  az ENP és különösen a Szocialisták,

azt mondják, hogy a jelölt  kiválasztásának folyamata

az európaiaknak a választásokon kifejezett  akaratát tükrözi. Mit gondol erről?

Nem értek egyet vele.  Nem a demokratikus akaratot tükrözi.

Ha beszél a barátaimmal  az egyes uniós országokban —

nem minden uniós országban, de többen —

sokan azt mondják, hogy amikor szavaztak,

a helyi pártjukra  vagy EP-képviselőjükre szavaztak.

Nem tudják,  kicsoda Juncker, Schulz vagy Verhofstadt.

Kit szeretett volna  Jean-Claude Juncker helyett és miért?

A kritikám magára a folyamatra,  a Spitzenkandidaten-folyamatra vonatkozik.

Együtt kell dolgoznom a Bizottság  elnökével, akárki is lesz az,

nem akarok tehát visszamenőleg  azon gondolkodni, ki más lehetett volna.

Előre kell nézni. Ezt mondtam frakciómnak  is: „Előre kell nézni, nem hátra.”

Ha végül Junckert választják meg,  vele kell együtt dolgoznom.

Amennyiben napirendre tűz reformokat,  találhatunk közös pontokat.

Többször említette a reformot  a beszélgetés során.

Nézzük át röviden,  milyen fontosabb reformokat szeretne,

és főleg, hogy milyen  határidőt képzelt hozzájuk.

Ha előretekintünk, el kell gondolkodni  azon, milyen világot építünk a jövőben.

Meg kell nézni, milyen kihívások  előtt áll a világ, Európa

az én időmben, a gyermekeim és unokáim  számára, egészen a 2050-es évekig.

Pontosabban mik a....  — Az egyik problémám

a túlzott intézményi befelé fordulás.

Szeretném, ha a Parlament kevésbé  fitogtatná erejét a Tanáccsal szemben.

Ha a jelöltek a digitális  egységes piacról beszélnek,

akkor támogatjuk őket. Ha a jelöltek  vagy bármelyik másik frakció

arról beszél,  hogy többet kell tenni kevesebb pénzzel,

és biztosítani kell, hogy ne nőjön az  uniós költségvetés az adófizetők pénzéből,

akkor támogatjuk őket. Ha rugalmasabb  foglalkoztatási jogszabályokról beszélnek,

hogy kezelni tudjuk a főleg az euróövezeti  országokbeli krónikus munkanélküliséget,

akkor azt támogatjuk. Ha arról beszélnek,  meg kell oldani az euróövezet problémáját,

meg kell birkózni vele és a fiskális  transzferekkel, akkor azt támogatjuk.

Támogatjuk az értelmes reformokat,  amelyek rendet tesznek és előre mutatnak.

Egy éven belül választás lesz  az Egyesült Királyságban,

és a Konzervatívoknak fel kell  mutatniuk valamit a briteknek

ezzel a reformtervvel kapcsolatban,  amelyről most beszél.

vagy milyen kötelezettségeket kell  vállalni mondjuk 6-9 hónapon belül,

hogy David Cameron  megnyerje az embereket?

hogy amikor az emberek azt mondják,  nem lehet reform, mi mégis el tudjuk érni.

Például amikor kivontuk Nagy-Britanniát  az euróövezeti kisegítési mechanizmusból,

sokan azt mondták, ezt nem lehet  megtenni, de mi megmutattuk, hogy lehet.

Amikor azt mondtuk, el fogjuk érni  az első uniós költségvetés-csökkentést,

azt mondták, „Még Margaret Thatchernek,  a brit érdekek nagy védelmezőjének

sem sikerült csökkenteni az uniós  költségvetést. Nem lehet megcsinálni.”

És mi megcsináltuk. Tehát korábban is  értünk el változást, reformot.

de sikerül továbbra is meghatározni  a reformok irányát,

az pozitív üzenet a brit emberek számára.

Syed Kamall,  nagyon köszönöm a beszélgetést!