A 2008-as válság rávilágított a sok országban magas szintű költségvetési hiányra és államadósságra. Hogyan hangolja össze Európa a különböző nemzeti költségvetéseket? Egy kép felér 1000 szóval!

Európai szemeszter: az uniós országok rendbentartásának eszköze

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/11589359/v007-0041-hux.srt

A tagoknak és a jövendőbeli tagoknak  a bruttó hazai termékük 3%-ára

kellett csökkenteniük a költségvetési hiányt  és 60%-ára az államadósság szintjét.

Ennek célja a jövőbeni válságok elkerülése  és a stabilitás biztosítása volt.

Eddig rendben is van.  De 2008-ban kitört a válság.

Sok tagállam bevallotta,  hogy nem tartotta be a szabályokat.

A válságnak több oka volt,  de az sem segített,

hogy minden ország elszigetelten  vezette könyvelését és költségvetését.

Ezért 2010-ben, amikor az Európai Unió  meghatározta új növekedési stratégiáját,

a célok között szerepelt a nemzeti politikák  jobb koordinálása az alábbi területeken:

költségvetés,  növekedés és foglalkoztatás.

A tagállamok és az uniós intézmények  most szorosan együttműködnek

egy pontos ütemterv alapján a nemzeti  költségvetések előkészítésében.

Ez az európai szemeszter néven  ismert folyamat

lehetővé teszi, hogy az EU  közelről nyomon kövesse az országokat.

Minden intézménynek megvan  a saját szava a témában.

Először, az Európai Bizottság meghatározza  az uniós prioritásokat a következő évre.

Az Európai Parlament és az EU Tanácsa  megtárgyalja és jóváhagyja ezeket.

Minden év elején a következő szempontok  alapján ellenőrzik a tagállamokat:

a gazdasági helyzetük,  a reformprogramok

Az EP meghívhatja a többi intézmény  vezetőjét megtárgyalni a szemeszterrel

kapcsolatos kérdéseket, és párbeszédre  szólíthatja fel a tagállamokat.

A Tanács tavaszi ülésén  az állam- és kormányfők

meghatározzák a gazdasági és fiskális  iránymutatásokat az EU számára.

Ezt követően az államok feladata,  hogy kövessék ezeket

a reformprogramjukban és a rendezett  államháztartás biztosítása érdekében.

Ezt követően az uniós intézmények  megvizsgálják az egyes országok

gazdasági helyzetét és politikáit,  és országspecifikus ajánlásokat adnak.

A tagállamok ezeket  az ajánlásokat követve

tervezhetik meg nemzeti  költségvetéseiket.