Ha egy másik uniós országban szenved balesetet, nem kell kezét-lábát törnie az egészségügyi ellátásért, fejfájást azonban még mindig okozhat a dolog.

Egészségügyi ellátás külföldön: olyan, mint otthon?

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/16529689/j005-0012-hux.srt

Képzeljék el, hogy egy másik európai  uniós ország sípályáján vannak.

Azonnal műtétre van szükség,  és természetesen ott, a helyszínen.

Amikor hazatér,  a költségeket visszatéríti

az ország, amelynek társadalombiztosítási  rendszerében szerepel,

de csak az adott országban  az azonos kezelés mértékéig.

Másik példa:  a határ közelében lakik,

és a legközelebbi kórház  a szomszédos országban van.

Egyértelmű, hogy nem vesztegeti az idejét  azzal, hogy a saját országába megy.

Visszatérésekor szintén megtéríti  költségeit a társadalombiztosítása.

Olcsóbb fogászati kezelés egy  másik országban — gyógyturizmus?

Talán, de a szolgáltatások, emberek szabad  mozgása az EU-n belül ezt lehetővé teszi.

2011 óta a határon átnyúló  egészségügyi ellátásról szóló irányelv

ösztönzi ezt a mobilitást  és a betegek szabad választását.

Minden országban van egy  nemzeti kapcsolattartó pont.

A betegek itt tájékoztatást kapnak  a kezelési lehetőségekről és arról,

milyen mértékű  visszatérítést kapnak,

ha egy másik uniós országban  részesültek egészségügyi ellátásban.

Néhány esetben azonban kell a biztosítás  helye szerinti tagállam engedélye.

Például ha legalább egy éjszakát  a kórházban kell tartózkodni,

ha költséges  szakkezelésre van szükség,

illetve ha komoly  szakfelszerelést kell alkalmazni.

Elképzelhető, hogy elutasítják a kérelmet,  ha a küldő országnak oka van kételkedni

a szolgáltató által biztosított  kezelés minőségében,

illetve ha a kezelés „ésszerű időn”  belül elérhető a saját országban is.

Ezt azonban nem definiálták  egyértelműen a tagállamok.

Végezetül, az irányelv teljesen kizárja

a tartós ápolás-gondozást,  a személyi szolgáltatásokat,

valamint a fertőző betegségek elleni  közfinanszírozású oltási programokat.

Mindezekkel együtt jelenleg  az európai polgárok csak 1%-a

vesz igénybe határon átnyúló  egészségügyi szolgáltatásokat.