Mindannyian használunk elektronikai eszközöket, például mobiltelefonokat. De vajon honnan származnak azok az anyagok, melyekből gyártják őket? Az ón, a volfrám, a tantál és az arany a négy leggyakoribb „konfliktusövezetből származó ásvány”, nevük együttesen 3TG (angol nevükből: tin, tungsten, tantalum, gold). Bányászatuk sok régióban aláássa a biztonságot és emberi jogi visszaélésekhez vezet. Illegális kereskedelmükért fegyveres csoportok harcolnak. A Fairphone felvállalja a felelősséget, hogy biztosítsa, hogy ellátási láncában az ásványokat a törvények betartásával bányásszák. Az Európai Parlament az OECD kellő gondossági rendszerinek segítségével szeretne nagyobb átláthatóságot teremteni az ellátási láncokban.

technology

consumer protection

human rights

EU regional policy

Africa

competition

Konfliktusövezetből származó ásványok: a mobiltelefonok mögött rejlő igazság

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/19002820/D001-ESN-000317INT-HU.srt

Mi is az a 3T&amp;G? Ón (angolul tin), tantál,  volfrám (angolul tungsten) és arany (angolul gold).

Széles körben használatosak a mobiltelefonokban  és sok más high-tech termékben.

De ennek a négy ásványnak  sötét oldala is van.

A világ több régiójában jelentős veszélyt,  szegénységet és emberi jogi visszaéléseket

okoznak a 3GT-vel illegálisan kereskedő  fegyveres csoportok konfliktusai.

Az Európai Parlament számára  legfőbb ideje a cselekvésnek.

Az Európai Parlament  jogos és igen fontos célja, hogy

megszűnjön a kapcsolat az iparunk számára  igen fontos ásványok kereskedelme

és a konfliktus, valamint az emberi lények  lealacsonyításának finanszírozása között.

Feltétlenül  olyan szabályozást kell életbe léptetnünk,

mely garantálja, hogy  az általunk használt termékek

ne legyenek bűnrészesek  a kiindulási országokban zajló konfliktusokban.

A Bizottság már 2014-ben  egy önkéntes átvilágítási rendszert javasolt,

mellyel a nagyobb európai gyártókat arra kívánta ösztönözni,  hogy ne használjanak konfliktusból származó ásványkincseket.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata  egy kissé túl óvatos volt,

így elő kellett állnunk  ezzel a javaslattal.

Amit sikerült elérni,  az a láncban „feljebb” elhelyezkedő vállalatokat érintette,

így a lánc elején  elő van írva a kellő gondosság alkalmazása.

Ez a kohászatot és finomítást jelenti,  valamint az ásványi anyagok és fémek importőreit.

Azért kell a lánc elején kezelnünk a problémát,  mert a továbbiakban

az ásványi anyagok eredete  már nem ismerhető fel.

Célunk az, hogy  az egész lánc tisztaságát biztosíthassuk,

így a hatás továbbgyűrűzik „lefelé”,  a lánc végén álló vállalatokig is.

Ezek azok a cégek, melyek végül  a telefonokat, táblagépeket stb. eladják.

Sikeres lehet-e ez a stratégia?  Milyen hatásai vannak a helyszínen?

Hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk,  felkerestünk egy olyan vállalatot,

mely néhány évvel ezelőtt úgy döntött,  hogy alkalmazza a kellő gondosság alapelveit.

A Fairphone egy a konfliktusból származó  ásványkincsekkel kapcsolatos kampánnyal indult.

Úgy döntöttünk, hogy  saját terméket készítünk,

így mi magunk kezelhetjük az iparágban  jelen levő problémákat.

Akkoriban sok gyártó egyszerűen  bojkottálta a konfliktussal érintett régiókat,

mi azonban radikálisan eltérő  megközelítést választottunk.

Ezeken a területeken sok ember nagymértékben  függ a bányászatból származó jövedelemtől;

megélhetésük fontos részét  ez nyújtja.

Ezért szerettük volna  ezekről a területekről beszerezni a nyersanyagot,

és így bebizonyítani, hogy felelősebb módon  is beszerezhetők a nyersanyagok ezekről a területekről.

Évekbe telt, míg tanúsított  ellátási láncokat tudtunk felállítani.

Működésünk során tehát kapcsolatba lépünk  az alkatrészgyártókkal,

így megérthetjük, hogy egy adott nyersanyag  pontosan milyen láncon halad végig,

és egészen a finomításig  vissza tudjuk követni az eredetét.

A helyszínen fokozatosan kézzelfogható,  fenntartható eredmények kezdtek mutatkozni.

Azt láttuk, hogy a konfliktusok sok szereplője   sok bányatípusból kivonult,

így a közösségek újra  támaszkodhatnak ezekre a bevételekre.

Egy másik igen fontos kérdés az,  hogy milyen szempontok alapján működjön az iparág.

Az OECD referenciaanyagai  alapján dolgoztunk,

melyekben ez áll: „rendben,  ezekre a kérdésekre kell válaszolni, ha

valaki a 3T&amp;G termelője  vagy fogyasztója”.

Vannak azonban más problémás területek is,  melyekre figyelemmel kellene lennie egy olyan iparágnak,

amely azt gondolja, hogy már így is  jelentős erőfeszítéseket tett.

Az iparág már önkéntes alapon  kellő gondossággal járt el.

Pontosan hogyan lehet ezeket a  rendszereket felismerni?

Ha OECD-kompatibilisek,  ha alkalmasak a célra,

az Európai Bizottság  elismeri ezeket a rendszereket.

A kohók nagy része  Ázsiában található,

és nem kötelesek  betartani ezeket a szabályokat.

Ha szeretnének  az európai piacra szállítani,

Ez nem jelenti azt, hogy  ezekkel a szabályokkal

de mindenesetre ha segíthetünk  a nőket erőszakoló, gyilkosságokat elkövető,

az embereket kihasználó  fegyveres csoportok pénzelésének leállításában,

azt hiszem, ezen értékalapú üzleti  tevékenységével Európa is nyerni fog.