Miért ellenséges Nagy-Britannia, főként a brit sajtó, mindennel, ami az EU-val kapcsolatos? Az EuroparlTV átkel a csatornán, hogy válaszokat találjon.

Riport: Euroszkepticizmus az Egyesült Királyságban

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/15791088/m003-0166-hu_mf.srt

A britek a teáról, a királyi családról és  az EU-val szembeni ellenszenvről ismertek.

Londonba utaztunk, hogy utánajárjunk,  miért áll nagy euroszkeptikus hírében,

és miért olyan ellenséges az ország  kontinensen fekvő rokonaival.

EUROSZKEPTICIZMUS AZ  EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN

Anglia érzelmei vegyesek.  Akarják az EU előnyeit,

de nem akarják elszenvedni hátulütőit.

Az emberek többsége ebben az  országban teljesen Európa-ellenes.

Én csak csinálom a dolgom, a magam kis  feladatait.

És Európa csinálja a maga dolgát?  – Eszem. Ezt teszem én.

természetes, hogy eltérő vélemények és  jelentések vannak Európáról.

Hogy mélyebbre ássunk, egy volt  sajtómunkatárssal, egy professzorral,

valamint Európa-párti és euroszkeptikus  újságírókkal beszélgettünk,

akik mind másképp határozzák meg  az angliai euroszkepticizmust.

A szkepticizmus a brit újságírás  lényege.

Az 1980-as évek óta terhel minket ez a  kifejezés,

amely jelenségek széles skáláját  fedi le

a nyílt eurofóbiától, az európai  integrációval szembeni ellenségességtől

A távolabbi végén vannak az eurofóbok.

Ők szinte idegengyűlölők.  Nem szeretnek semmit, ami nem brit.

Néhányan eurorealistának hívják  magukat.

Az euroszkepticizmus mást jelent a  brüsszeli intézményekben dolgozóknak.

Nekik ők olyanok, akik kritizálják őket,  és akik euroszkeptikusok vagy populisták.

A 70-es években Nagy-Britannia úgy  döntött, tagja lesz az Európai Közösségnek.

36 évvel később  az újságok és a konzervatívok

népszavazást akarnak az uniós tagságról.

A jelenlegi válságnak is szerepe van  ebben, de sokan a médiát hibáztatják.

A Fleet Streeten született meg  a brit újságírás hagyománya.

Egy ismert amerikai oknyomozó riporterrel  beszélgettem a napokban.

Azt mondta: „Miért vannak az újságok, ha  nem azért, hogy viszályt keltsenek?”

A toll hatásosabb, mint a kard. A brit  újságíróknak borotvaéles tollaik vannak.

Kilenc éve dolgozom Brüsszelben, a  Telegraphnál öt éve.

Jól ismerem az intézményeket. De tudok  nagyon tudatlan is lenni, ha azt akarom.

A brit újságírók sokkal  agresszívebbek,

Ezt gondolják az emberek, mert nem  igazán hódolunk be

az „elnök úr”-nak vagy bárki másnak.

A piac kikényszeríti ezt az agresszív  hozzáállást.

10 országos és sok regionális újság  versenyében

a főcímeknek fel kell hívni az olvasók  figyelmét.

A népszerűbb bulvárlapok sok EU-s  kacsával kerültek a középpontba.

Az Európai Bizottság listát vezet ezekről  a 90-es évektől kezdve.

A bulvárlapok úgy vélik, nem éri meg  brüsszeli tudósítót tartani,

A külsősök viszont el akarják adni  híreiket, így eltúlozzák azokat,

kicsavarják őket a saját szemszögükből.

Egy történetre építenek, kicsavarják,  eltúlozzák,

ha úgy tetszik, feltupírozzák a sorokat,  amelyeket szerintük megvesz a szerkesztő.

A görbe banán remek sztori, ha  bulvárlapszerkesztő vagy. Kihagyhatatlan.

De nem csak az újságírói lustaság a  felelős.

Környezettel, pénzügyekkel, külpolitikával  foglalkozni nem könnyű.

Szuperújságírónak kell lenni hozzá.

Talán ez az egyik oka, hogy az európai  ügyekről rossz minőségben tudósítanak.

Nincs túl sok ilyen képességekkel  rendelkező tudósító.

Az EFSF és a KBVP megkülönböztetése  nem olyan egyszerű, mint az ABC.

A csúcsokon gyakran egyszerűsítenek az  újságírók.

Hajlamosak vagyunk győzelemként  vagy vereségként értékelni a csúcsokat.

Érdekesebb, ha küzdelemként  vagy lehetséges bukásként követjük őket.

A legutóbbi EU-csúcs sem volt kivétel, az  egyik bulvárlap háborúként utalt rá.

A hírek nem arról szólnak,  ami jól működik.

hogy kritikusan tekint egy egyre fontosabb  intézményre.

lehet állandóan Unióról szóló főcímeket  látni, akár jót, akár rosszat.

Oscar Wilde azt mondta: „Egyetlen dolog  rosszabb annál, ha beszélnek valakiről,

mégpedig az, ha nem beszélnek róla.”