Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének célja, hogy eltérítse az egyes iparágakat a CO2-kibocsátástól a zöldebbé válás olcsóbbá tételével. A pénzügyi válságot követően azonban módosításokra volt szükség.

EU ETS: A kibocsátás csökkentése árcímkékkel

https://api.multimedia.europarl.europa.eu/documents/20125/20164067/v007-0037-hu.srt

Hogyan lehet csökkenteni az üvegházhatást  okozó gázok kibocsátását?

Az egyik egyszerű ötlet,  hogy a szennyező fizessen,

a CO2-kibocsátást csökkentő  vállalatokat pedig jutalmazzuk meg.

Egy szén-dioxid-piacon keresztül, ahol  kereskedni lehet a kibocsátási egységekkel.

Az EU kibocsátás-kereskedelmi  rendszerét 2005-ben hozták létre.

Minden tagállam kibocsátási kvótákat  határoz meg iparágai számára,

amelyeket az Európai Bizottság validál.

A fő kibocsátó iparágak  kibocsátási egységeket kapnak

Ha egy vállalat a megengedettnél  kevesebbet bocsát ki, a többletet eladhatja.

Ha viszont túllépi a limitet,  további egységeket vásárolhat a piacon.

Papíron a rendszer  az erényeseket támogatja,

és zöldebb gyártási módszerek  alkalmazására ösztönzi a szennyezőket.

De a gazdasági és pénzügyi válságban  a CO2 tonnánkénti ára zuhanásba kezdett.

Az árnak meg kell haladnia  a 25 eurót ahhoz,

hogy cselekvésre ösztönözze  a vállalatokat és az országokat.

Ennek a hatásnak az ellensúlyozására  az Európai Parlament úgy döntött,

hogy 900 millió tonna CO2-t ideiglenesen  kivon a piacról 2013 és 2015 között.

A képviselők jóváhagytak  egy automatikus mechanizmust is,

amely visszavonja a kvóták  egy részét a piacról

és tartalékba helyezi, amennyiben  a többlet átlép egy bizonyos határt.

A légi közlekedés, az energia  és a cellulózgyártás terén

több mint 11 000 vállalat  esik a kibocsátási kvóták hatálya alá.

Az építőipar, a nem légi közlekedés  és a hulladékágazat még nem érintett.